jóvátevő büntetés (lat. poenae expiatoriae), 1983-ig megtorló büntetés (poena vindicativa): egyházi büntetés, mely közvetlenül a →büntetendő cselekmény jóvátételére irányul úgy, hogy elengedése - eltérően a →gyógyító büntetésétől - nem függ a tettes makacsságának megszűnésétől (vö. CIC 1917:2286.k.). Ennélfogva a ~ek, és csak ezek, szólhatnak örökre v. meghatározott időre. Szólhatnak azonban meghatározatlan időre is (1336.k. 1.§). A ~ rendelésére néhány törvényi korlátozás vonatkozik: örökre szóló ~ parancsban nem rendelhető (1319.k. 1.§), klerikusi állapotból való elbocsátást pedig még részleges törv-nyel sem lehet rendelni (1317.k.). - Fajaik. A jóvátevő büntetések felsorolása a Codexben nem kimerítő. Az 1336. kánonban említetteken kívül más fajták is alkalmazhatók, de csak törv., nem pedig parancs rendelhet ilyen sajátos fajtájú büntetéseket (1336.k. 1.§, vö. 1312.k. 2.§). - Az 1336.k. 1.§ a következő ~eket nevezi meg: 1. Egy bizonyos területen v. helyen való tartózkodás tilalma v. előírása. Ezt a büntetést csak klerikusokra v. szerz-ekre lehet kiszabni, de a kényszertartózkodás szerz-ekre csak szabályzatuk keretei közt róható ki (1337.k. 1.§). Ahhoz, hogy valaki számára egy bizonyos helyen (akár egy bizonyos házban) v. területen való tartózkodást írjanak elő, szükséges az illető hely ordináriusának beleegyezése, hacsak nem olyan házról van szó, amelyet az egyhm-n kívüli vezeklő v. javításra szoruló klerikusok számára is létesítettek (1337.k. 2.§). 2. Megfosztás valamilyen hatalomtól, hivataltól, tisztségtől, jogtól, kiváltságtól, felhatalmazástól, címtől, kitüntető jelvénytől, még akkor is, ha ezek csupán tiszteletbeliek (1336.k. 1.§ 2). 3. Eltiltás az előbbi pontban felsoroltak gyakorlásától általában, ill. egy bizonyos helyen v. egy bizonyos helyen kívül való gyakorlásuktól. Ezek a tilalmak sohasem teszik a cselekményt érvénytelenné (1336.k. 1.§ 3). Egyedül ezek az eltiltások lehetnek önmaguktól beálló ~ek (1336.k. 2.§) - 4. Büntető áthelyezés más hivatalba (1336.k. 1.§ 4). Megjegyzendő, hogy az áthelyezés csak akkor ~, ha büntetendő cselekmény büntetéseként róják ki. Egyébként többnyire egyszerű közig. intézkedés, melynek során az egyes hivatalok jellegének megfelelő szabályok szerint kell eljárni (vö. 190.k., 1748-52.k.). Gyakran előfordul, hogy az a tény, mely a nem büntető áthelyezést indokolja (vö. 1748.k.), egyben büntetendő cselekmény is, v. annak következménye. Érthető, hogy az egyh. hatóságok többnyire az egyszerű egyházkormányzati intézkedést részesítik előnyben (teljesen törvényesen!) a büntetőeljárás lefolytatásával szemben. 5. Elbocsátás a klerikusi állapotból (1336.k. 1.§ 5). Ez a büntetés, noha a klerikusi állapottal járó kötelességek és jogok elvesztésével jár, nem vonja maga után a nőtlenség kötelezettsége alóli felmentést (vö. 291.k.). A klerikusi állapotot egyébként nem csupán büntetésként (vö. 1364, 1367, 1370, 1394, 1395.k.) lehet elveszteni (vö. 290.k. 1 és 3). - A megfosztás és a tilalom tárgyi korlátai. A fenti felsorolás 2-3. pontjában (1336.k. 1.§ 2-3) említett megfosztások és tilalmak sohasem érintik azokat a hatalmakat, hivatalokat, tisztségeket, jogokat, kiváltságokat, felhatalmazásokat, kegyeket, címeket, jelvényeket, amelyek nincsenek alávetve a büntetést (törv-ben v. parancsban) rendelő elöljáró hatalmának (1338.k. 1.§). A rendi hatalomtól senkit megfosztani nem lehet (1338.k. 2.§), mégpedig dogmatikai okból. Az egyh. rend szentsége ugyanis eltörölhetetlen jegyet hagy, melyet megszüntetni nem lehet (DS 1767, 1774). Az akadémiai fokozatoktól sem lehet birtokosukat megfosztani (1338.k. 2.§). Ennek a rendelkezésnek azonban nem annyira az ontológiai lehetetlenség az oka, mint inkább az emberiesség figyelembevétele a törvényhozó részéről. E.P.

Erdő 1991:497.